Izgat, milyen állapotban van a palánk. Ahol maradt rajta lakk, teljesen rendben van, ahol lekopott, ott megszürkült a felület. A múltkor lepörköltem az orr egy részén a lakkot, határozottan látszik a lakkozott és nem lakkozott felület határa. Ahol kicsit megázott a fa ott foltos is. De ahogy végigkopogtattam, meg végigtapogattam, sehol nem korhadt, végül is sátorban volt, bár néha szélsőséges körülmények között, meg takarva volt, amennyire lehetett.
Így nézett ki egy hevenyészett gépi csiszolás után
 |
 |
|
A felületben kis mélyedések vannak, a fene tudja mitől, ezek sötét foltként jelennek meg |
Itt jól látszik az elszürkülés |
A szalagcsiszoló Pesten van, nekiestem kézzel csiszatolni, mindenféle eszközzel. Fantasztikus anyag ez a mahagóni. A csiszolópapírt nagyjából leszarta, a színlőpenge már jobban ízlett, aztán mikor előkaptam a gyerekektől kapott színlőgyalut, felderült az ég. Tizedmilliméter vékony forgácsokat leválasztva, a szürkeség alól előbukkant az igazi, márványosan csillogó mahagóni.
 |
 |
| A szürkeség tűnőben | Itt még inkább, és a kis foltok is tünőben |
Kevés volt a fény, ezért kénytelen voltam vakut használni. Így viszont sajnos nem látszik a különbség a gyalult és a smirglizett felület között, pedig kottázni lehet a gyalu javára. Szóval szereznem kell néhány íves cittlinget, meg olyan nagyon vékonyat is, amit Lee Valleynál láttam. Mindenesetre úgy tűnik, van remény, hogy eredeti színében álljon helyre az öreg H Kovács.(Nem olvastak ezek Moldovát?)
